Szólásszabadság

Műfaj: Esszé

Mielőtt erről szót ejtenék, fontos tisztázni mit is jelent az, hogy szólásszabadság. Ez egy olyan jog, amely minden embert egyenlően megillet, úgynevezett véleménynyilvánítás szabadságának része, s ez magában foglalja a szólás- és sajtószabadságon kívül az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének módját, a művészi, az irodalmi alkotás szabadságát, a művészeti alkotás terjesztésének szabadságát, a tudományos alkotás szabadságát, valamint a tudományos ismeretek tanításának szabadságát. Ehhez a témához kapcsolódik egyaránt a lelkiismereti és vallásszabadság, a politikai részvételi jogok és a gyülekezési jog is. Azonban igaz, hogy a véleménynyilvánítás jogát lehet korlátozni, de legfőbb szabály a szabadság, s emellett a kivétel a korlátozás. Fontos kiemelni a korlátozást, hiszen egy demokratikus társadalomban a korlátokat is korlátok, közé kell szorítani.
A szólás szabadsága biztosításának nagyon meghatározó szerepe van minden társadalomban, hiszen ez az emberek alapvető joga, hogy vágyaikat, gondolataikat, érzéseiket, tapasztalataikat közvetíteni tudják egy másik embertársuk felé. Továbbá azért is fontos, mert hozzájárul, hogy egy társadalmat fent tudjon tartani úgy, hogy ezáltal lehetővé teszi a nézetek, vélemények, eszmék továbbítását, még akkor is, ha ez polgárpukkasztó vagy népszerűtlenek. Egyben káros és jó is lehet ez egy nemzet számára, hiszen vitákat is okozhat, de ezzel ellentétben kiszűrheti akár a korrupciót is, vagy bármiféle csalást. Magyarország alaptörvényeiben is megfogalmazták a szólásszabadság jogszabályát. Magyarország alaptörvényeiben erről a IX. és X. cikkében olvashatunk. A IX. cikkben első pontban rögzítették, hogy „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.”, tehát véleménye bárkinek lehet. „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”, s harmadik pontjában törvénybe foglalták: „ A sajtószabadságra, valamint a médiaszolgáltatások, a sajtótermékek és a hírközlési piac felügyeletet ellátó szervre vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. Mint ahogy a bevezetésben is említettem, egy demokratikus társadalomban a korlátokat is korlátok közé kell szorítani. A harmadik pontban található törvény ezt nagyon jól tükrözi. A sarkalatos törvényekről tudni kell, hogy ezt a magyarországi rendszerváltás jogi kereteit megteremtő hat törvény volt, amelyet 1985-ben politikai egyeztető tárgyalásokat követően elfogadott és megválasztott az országgyűlés. A parlament a Nemzeti Kerekasztalnál kötött politikai megállapodást egyetlen elem kivételével változatlan formában alakította jogi normákká. A kivétel a választójogi törvény volt. X. cikkben kifejtik, hogy „ Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint a törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát.”, mely alapján kiderül, hogy az ország támogatja a minél magasabb szintű tudás megszerzését. Következő pontjában rögzítették, hogy a „Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományok kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.”, hiszen nem biztos, hogy a döntés hozók jártasak az adott tudomány területén, s rendelkeznek kellő tudással egy adott tény megcáfolásához. Végül harmadik pontjában „Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát. A felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket a gazdálkodásukat törvény szabályozza.”, indoka ugyancsak a szellemi tudással tudnám indokolni, s természetesen a költségvetésre, s alapvető szabályokra a törvényben megírtaknak meg kell felelni.
Aki követi a híreket napról-napra, az tudhatja, hogy napjainkban Magyarországon gyakran felvetett kérdés volt a sajtószabadság. Természetesen több kereskedelmi csatorna, újság és egyéb sajtóhoz tartozó szervezetet háborítottak fel a hírek, de ha törvénybe foglalnak valamit, az ellen nem tudnak semmit sem tenni, s azoknak meg kell felelni. A szólás szabadsága nem csak hazánkban mondható problémának. Európában több országban is tüntetésekkel próbálták felhívni a figyelmet és közvetíteni az emberek és a kormány felé, hogy milyen fontos is ez. Persze, felvetődik a kérdés miért is fontos ez. Két oldalról lehet ezt a témát vizsgálni. Egyrészt a szólásszabadság lehet pozitív, vagy negatív hatással bizonyos emberekre, például a korra való tekintettel. A pozitív és negatív részére is megannyi példát lehet felsorakoztatni. Pozitív lehet akkor, ha olyan információhoz jutunk, amely megkönnyebbíti az életünket, segít a tájékozódásban, új törvények, esetleg régiek változását megtudjuk. Pozitív lehet akkor is, ha egy embertársunk figyelmeztet minket egy olyan dologról, amiről nem is hallottunk, de minket is érint. Hiszen tudjuk hogy a szólásszabadság nem csak a médiával kapcsolatos, hanem az összes emberi lénnyel kapcsolatba hozható. Persze, nem mindegy hogy mit mondunk, ha téves információt közvetítünk, akkor negatív hatással is lehet a környezetünkre, de mivel ez lehet véletlen is, vagy netán direkt módon is el lehet ezt követni, s nincs törvény, mely ezt korlátozza. Nyilvánvalóan ez hozzájárulhat az emberek megtévesztéséhez. Negatív hatással lehet az is, ha egy kiskorú olyan tartalmat tud meg, ami nem az ő korosztályának célzott, s akár a televízióban láthatja, hallhatja, vagy újságban el tud olvasni. Sokszor erre nem figyelnek oda kellőképpen véleményem szerint.
Igazából nagyon nehéz lehet ezt korlátozni, és nehéz megtalálni az úgynevezett arany középutat, hiszen minden ember egy egyéniség, mindenkinek más a gondolkodása. Valószínűleg soha nem fog senki olyan törvényt alkotni a szólásszabadságra, ami minden embernek meg fog felelni. Mindig lesz egy a sok közül, aki talál benne hibát.

Új alkotás feltöltése