Szólás szabad, vagy csak kitartás?

Műfaj: Slam poetry

Szóval, szabad a csók, szabad a tánc.
Elvileg az is téma, hogy a szólás az maga a szabadság.
Mégis úgy észleljük, a belátott horizonttól két lépésre eltértünk.
Esélyünk annyi, mint medve ellen szószátyár malacnak.
Kimaradtam mindig a szmokiból, és inkább engem akartak kirakni slam szöveg miatt a suliból.
Ekkor talált el pennájával Kupidó.
Ha a szólás szabad, miért hallom ma is a cenzor fogalmát?
Minden nagy név hátulütő csengőt cenzor ráz.
Ne szólj szám, nem fáj fejem előadó, élő adásban felső tízezer szórja ránk a "gecijét".
Figyu, látom, szeretnéd, hogy ne mondjam.
Pad alatt írt indokolt rímekbe font kritika, sérti az iskolai jogokat.
Ne szólj szám, vagy nincs diploma.
Fontos! Ne szólj szám, ha nincs indoka.
Nem tart vissza 2 év felfüggesztett, hogy a gondolkodást felfüggesszem.
Félre ver a szív, félrelök a metronóm, ha a szalagoknak szót, a véleményemnek hangot adok.
Ki különbözik, leköpik, ki kimond mindent, megvetik, az igazságot mérgezik.
Az összes gondolkodót átszűrik egy szivacson.
Annyira veszem komolyan a jambusom, mint katolikus egyház a szexuális életet. Gyerekszinten.
Ezt szabad?!
Tudni akarom, hogy felszólalt a kisebbség? Akkor egy szélsőjobbos matyó hímzett bakancsán nézek szét.
A józan ész zokon venné a TV-nél a magánlaksértését.
Felteszem a kezemet, kinyújtom a gyűrűs mellett azt a szép közepet.
Nincs jobb vagy bal. Csak ez a bizonyos közép.
Vigyázzban áll, míg bemutatkozik, durván kibontakozik.
Felállnál?! "Nem szól szám, de már kurvára zsibbad a seggem" magyar ember.
A gondolatokkal egy helyben ültök, chat ablakból végül velük együtt kitörlődtök.
Most már szólni szabadság?
Akkor folytatom, és a félelem helyére a fejekbe gondolatot csurgatok.

Új alkotás feltöltése