A Slam Poetry a múlt század nyolcvanas éveinek közepén jelent meg mint önálló előadói műfaj, a Spoken Word versengő formájaként, Marc Kelly Smith („Slampapi”) kezdeményezésére. Modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos.

Nem versfelolvasás, mert első hallásra is érthető a szöveg, és többnyire fejből mondják, színpadi elemekkel tarkítva. Nem színházi előadás, mert nincs előzetes forgatókönyv, bárki felmehet a színpadra. Nem rap, mert nincs alatta zene, és nem is szükséges a kötött ütemes lüktetés.

Kicsit mégis rap, mert az utca nyelvén szól, aktuális témákról, hétköznapi emberektől, hétköznapi embereknek. Kicsit mégis színház, mert az egyes versek előre megtervezettek, begyakoroltak és az előadók a szavakon kívül egész testüket is bevethetik. Kicsit mégis vers, mert többnyire van benne rím, hasonlat, metafora és egyéb költészeti elemek.

 Ez egy kötetlen stílus, amelyben az egyetlen szabály, hogy a slammernek három perce van a színpadon a szavalásra, hogy érveljen, meggyőzzön, megnevettessen, szórakoztasson, elgondolkodtasson és sikert arasson!

 

 

A Slam Poetry 10 szabálya itthon (ahány slam, annyi szabály)

 

– csak saját szerzeményt lehet előadni

– az alkotást előre el kell készíteni (nem freestyle)

– három perc van az előadásra (+15mp tiszteletidő a bemutatkozásra), ezt követően pontlevonás jár

– ha előre meg van határozva a téma, akkor csak arról lehet „beszélni”

– a közönség öt kiválasztott tagja pontoz (1-10), a legkisebb és legnagyobb pontszám kiesik, így maximum harminc kapható

– a verseny lehet nyílt (bárki feliratkozhat a helyszínen) vagy meghívás alapján történő

– kelléket és zenei kíséretet a szervezők előzetes meghatározása szerint lehet vagy sem használni

– a verseny lehet egy- vagy többfordulós, utóbbi esetben a továbbjutók részpontszámait összesítik

– holtverseny esetén a zsűri vagy a közönség hangereje dönt

– adott esetekben a host (az estek konferansziéja) a „főnök”