Mi az erőszak?

Erőszak: egy másik lényt lelki vagy fizikai szenvedés okozásával, erőfölénnyel olyan cselekvésre, gondolkodásra, viselkedésre bírni, amit nem szabad akaratából választ.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kimondja, hogy „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek”, valamint: „Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz”.

Az emberiség életében az egyik legfontosabb mérföldkőnek tekinthető Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ = United Nations) fogadta el 1948-ban. Születésétől kezdve a mai napig érvényes, minden emberre vonatkozó alapdokumentum. Mint olvasható benne: „Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra. Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni annak az országnak vagy területnek politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján sem, amelynek a személy állampolgára aszerint, hogy az illető ország vagy terület független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely vonatkozásban korlátozott”.

Ám hiába mondta ki az ENSZ, hogy minden embernek joga van az élethez, a szabadsághoz és személyes biztonságához, hiába ítéli el a világszervezet és minden józan gondolkodású ember az erőszak összes formáját, mégis igaz, amit Mahatma Gandhi, jogász és politikus, India egykori spirituális vezetője állított: „az úgynevezett civilizált emberek és nemzetek úgy viselkednek, mintha a társadalom alapja az erőszak lenne”.

Az erőszakról sokféleképpen gondolkodott az ember a történelem során. A kezdetekre jellemző primitív törvénykezés „szemért életet, fogért életet” bűnt és erőszakot megtorló gyakorlata után a nagy előrelépést jelentő „szemet szemért, fogat fogért” elvét első ízben Hammurapi törvénykönyvében rögzítették, az ókori Babilonban, az i. e. 18. században.
Ez a lex talionis, vagyis talio-elv, amely szerint az elszenvedett sérülésért vagy kárért az elkövetőnek ugyanazt a sérülést kell elszenvednie, illetve ugyanazt azt értéket kell kárpótlásul adnia. „Ha egy szabad ember kiveri egy szabad ember fogát, üssék ki az ő fogát is” – olvasható a törvényoszlopon. Vagyis az ókorban az erőszakra lehetett erőszak a válasz, ha az azonos mértékű, és azonos rangú egyének közt esett.

A több mint kétezer évvel ezelőtti Ószövetségben hasonló áll: „Törést töréssel, szemet szemért, fogat fogért; amilyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is” (3Mózes 24,20).
Az Újszövetségben szereplő, i. sz. kb. 80-ra tehető Máté evangéliuma idézi is ezt a mondatot: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért” (Máté 5,38), ám ellenkezőjére fordítja: „Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is” (Máté 5,39). Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, szól a jézusi tanítás, vagyis: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük” (Máté 7,12).

Buddha beszédeiben, melyet i. e. 3. században jegyeztek le, ez olvasható: „'Mások erőszakosak, mi viszont nem vagyunk erőszakosak'; így kell megvalósítanotok a megtisztulást. 'Mások életet oltanak ki, mi viszont tartózkodunk az élet kioltásától'; így kell megvalósítanotok a megtisztulást. 'Mások elveszik azt, amit nem adtak nekik (...), amit megpillantanak, azt megkívánják, megragadják, nem eresztik el; mi viszont nem kívánjuk meg, nem ragadjuk meg, eleresztjük, amit megpillantunk.' Így kell megvalósítanotok a megtisztulást.”

Noha különböző formában, valamennyi nagy világvallás vallja és hirdeti az erőszakmentességet tanaiban. A modern demokratikus társadalmak szemlélete is az erőszak teljes körű elutasításán alapszik, és azon az alapvető állításon, hogy az erőszak alkalmazásárára nem jogosít fel még az erőszak elszenvedése sem.

Érdemes ideidézni a 19. század végén, 20. század elején élt nagy békeharcos, az erőszak legelszántabb ellenzője, Mahatma Gandhi gondolatait. Gandhi azt mondta: „Semmi újat nem tudok tanítani a világnak, az igazság és az erőszakmentesség olyan ősi, akárcsak a hegyek”; „Erőszakmentesség, erőszakosság, a kettő között annyi a különbség, hogy az egyiket a természet, a másikat az emberiség találta fel... vitathatatlan, hogy melyik a tisztességesebb”; „Az emberiséget a szeretet törvénye uralja. Ha az erőszak, azaz a gyűlölet uralkodna, már rég kihaltunk volna”; „Ellenzem az erőszakot, mert amikor látszatra jót tesz, a jó csak időleges; amikor viszont rosszat tesz, az maradandó."
Még több Gandhi-tanítást itt olvashattok, kapcsolódó olvasmányként ajánlunk egy érdekes tanulmányt is a témáról.

Az erőszak sokrétű probléma, nemzeti és vallási hovatartozástól, nemtől, nemi identitástól, kortól, társadalmi helyzettől, szociális környezettől, helytől és időtől függetlenül szinte mindenkit érint, érintett már életében, illetve érinthet valamilyen formájában. Sok esetben szinte láthatatlan, ezért is szükséges beszélni róla.
Lássuk, miről is van szó! „Az erőszak a fizikai erővel vagy hatalommal való szándékos visszaélés, akár fenyegetésként, akár ténylegesen, saját magunk, valaki más, vagy valamely csoport vagy közösség ellen, ami sérüléshez, halálhoz, lelki sérüléshez, a normálistól eltérő fejlődéshez vagy hiányállapothoz, nélkülözéshez vezet vagy vezethet” – olvasható a definíció az Esélyegyenlőség oldalán.

Láthatjuk, hogy az erőszakról egyrészt beszélhetünk globálisan (kívánatos, hogy megértsük az erőszakmentesség lényegét és kimondjuk az erőszak elutasítását mindennemű megnyilvánulásában), másrészt érdemes ismernünk konkrét, minket a gyakorlatban, hétköznapi életben érintő formáit.

Ha részeire bontjuk, el kell különítenünk egymástól a kollektív, a másik személy ellen, illetve az önmagunk ellen irányuló erőszakot. Ha kollektív erőszakról van szó, annak formája lehet társadalmi, politikai és gazdasági (gondoljunk csak például a diktatúrákra, a háborúkra, a népirtásra mint legkegyetlenebb formákra), természetét tekintve pedig fizikai, amelynek része többek között a fizikai bántalmazás, kínzás, megcsonkítás, gyilkosság és a szexuális erőszak, valamint pszichológiai, amely körébe tartozik a megfélemlítés, mások megfosztása szükségleteiktől (a szabadságtól való megfosztás ilyen például) és az elhanyagolás (amikor például egy társadalom nem gondoskodik az elesettekről). Ha egyetlen, másik személy ellen irányul az erőszak, előfordulhat ez családon és közösségen belül, természete szerint pedig ugyanolyan sokszínű, mint a kollektív erőszak esetében. Családon belül általában a gyengébbet, kiszolgáltatottabb felet éri (gyermek, partner, idős családtag), közösségen belül pedig nem mindegy, ismerős és idegen ellen irányul. Az erőszak irányulhat önmagunk ellen is, ilyenkor az elszenvedő önmagát bántalmazza lelkileg és/vagy fizikailag, elhanyagolja magát, megvon magától életfontosságú szükségleteket (önmagunk éheztetése is ilyen), esetenként az önbántalmazó késztetések konkrét öngyilkossági kísérletig vezetik. Utóbbi fajtája az erőszaknak nyilvánvalóan már valamilyen – feltehetőleg bántalmazás eredményeként elszenvedett – sérülés következménye. Bizonyos elméletek a kollektív és a másik ember ellen irányuló erőszak megítélésekor a szándékosságot is figyelembe veszik. Eszerint más elbírálás alá esik a vaktában végzett erőszakos cselekmény és a módszeres erőszak, amelyet erőszakos csoportok célzottan és szervezetten követnek el.

Összefoglalva erőszaknak nevezzük azokat a cselekményeket, amelyek más élőlényeknek fájdalmat, sérülést, szenvedést okoznak, illetve más embereket fizikai erővel vagy hatalmi nyomással kényszerítenek olyan tettekre, amelyeket azok nem kívánnak elkövetni.

A különböző társadalmi csoportok (országok, népek stb.) közötti erőszak formáit nemzetközi jogszabályok, államközi szerződések, illetve az érintett állam(ok) törvényei szabályozzák. Ilyen nemzetközi szerződés például a hadifoglyokkal való bánásmódról rendelkező 1949-es genfi egyezmény.

Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO számos állásfoglalásában, deklarációjában hangsúlyozta az erőszakmentes világ szükségességét (lásd: a Béke kultúrája nyilatkozat).
Fontos dokumentum az UNESCO 1986-os sevillai nyilatkozata (Manifesto de Sevilla contra la Violencia), melyben a világ számos tudósa állt ki közösen az ellen, hogy bármely csoport a tudomány s legfőképp a biológia elméleti eredményeivel visszaéljen, s azt a háború és erőszak igazolására használja.

A szintén az ENSZ által létrehozott UNICEF (az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermek Gyorssegélyalapja) pedig nagy szolgálatot tesz abban, hogy a gyerekek jogai a világon mindenhol érvényesüljenek.

A társadalmon belüli erőszak különböző formái és szintjei, mint például a bántalmazás, a kényszerítés, a kínzás, a molesztálás, a szexuális erőszak, a testi sértés társadalmi és/vagy jogi szankciókkal járnak. Ezekről minden állam alkotmánya (nálunk alaptörvénye) szellemében az ország törvényei döntenek, nálunk a BTK (Büntető Törvénykönyv szabályozza. Mivel Magyarország az Európai Unió tagállama, valamint tagja az ENSZ-nek, ezen belül az UNESCO-nak, az EBESZ-nek (korábban EBEÉ), aláírta az emberi és kisebbségi jogokat is garantáló Helsinki záróokmányt, alaptörvényünknek, törvényeinknek és a törvények végrehajtási gyakorlatának e közös értékeket kell képviselniük.

Magyarország Alaptörvénye kimondja, hogy „Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz” (IV/1.)

Az erőszak konkrét fajtáit különböző törvények vagy azok részrendelkezései szabályozzák. Ilyen Magyarországon többek közt a gyermekek védelméről szóló törvény, a hozzátartozók közötti erőszak tárgyában született törvény.

Érdemes a jogvédő civil szervezetek oldalain található dokumentumokat is végigolvasni, amilyen a NANE weblapján a nők elleni erőszakról írtak.

Bár nem minden országban számít az erőszak ugyanolyan súlyú bűncselekménynek, a felvilágosult társadalmakban – mint amilyennek mi is valljuk magunkat – az erőszak széles körben elutasított, megnyilvánulásai indokolatlannak, kegyetlenségnek tekintendők. Az erőszakmentes társadalomért elsősorban az állam felel, de a világban számtalan civil szervezet küzd a megfelelő törvényi szabályozás és a törvények minden tekintetben elfogadható végrehajtása, az emberek alapvető szabadságjogainak érvényesítése érdekében.

Az ENSZ Közgyűlése 1950-ben december 10-ét jelölte ki az emberi jogok napjának annak emlékére, hogy 1948. december 10-én fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. 2007 óta Mahatma Gandhi születésnapja, október 2-a pedig az erőszakmentesség világnapja lett.

Kis áttekintésünk zárjuk Mahatma Gandhi örök érvényű szavaival, melyeket minden időkben kívánatos szem előtt tartani: „Használd az igazságot az üllődnek, az erőszakmentességet a kalapácsodnak, és utasíts el mindent, ami nem állja ki az igazság üllőjének és az erőszakmentesség kalapácsának próbáját”.