Mi a szólásszabadság?

„Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon” – így szól az ENSZ által 1948-ban elfogadott Emberi jogok egyetemes nyilatkozata (19. paragrafus).

A szólásszabadság a véleménynyilvánítás szabadságának része, ez utóbbi kommunikációs „anyajogként” magában foglalja a szólás- és sajtószabadságon kívül a tájékozódáshoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát, a művészi, irodalmi alkotás szabadságát, a cenzúra hiányát, a művészeti alkotás terjesztésének szabadságát, a tudományos alkotás szabadságát, a tudományos ismeretek tanításának szabadságát. Szorosan ide kapcsolódik a lelkiismereti és vallásszabadság, a politikai részvételi jogok, valamint a gyülekezési jog is.

A szólásszabadság egyetemes érték, amely független az egyes országok politikai berendezkedésétől, kulturális és vallási hagyományaitól. Az Európai Emberi Jogi Bíróság egy 1976-os határozata úgy fogalmaz, hogy „a szólás szabadsága nemcsak azokra az 'információkra' és 'eszmékre' vonatkozik, amelyeket az emberek jó néven vesznek [...], hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják vagy zavarják [...] a lakosság bármely részét”.

A véleménynyilvánítás joga korlátozható, de a fő szabály a szabadság, és a kivétel a korlátozás. Egy demokratikus társadalomban a korlátokat kell korlátok közé szorítani, nem a szólást. Ilyen korlát lehet például a személyes adatok, a katonai és államtitkok, a bűncselekményre való felhívás. Sok országban törvény tiltja a gyűlöletbeszédet, valamint a nemzeti szimbólumokat és a közerkölcsöt sértő kifejezések használatát is. Ugyanakkor még a demokratikus országok jogszabályai is eltérőek: az Egyesült Államokban megengedőbb, míg Nyugat-Európában általában szigorúbb a szabályozás.

A szólásszabadság mint alapvető emberi jog érdekében John Milton tette meg az első nagy lépést a XVII. században. A szólásszabadság jogrendszerbe foglalása érdekében 1644. november 23-án megjelentette Areopagitica című röpiratát az Angol Parlament cenzúratörvénye ellen, a szólás- és lelkiismereti szabadság védelmében. Az 1643-as angol cenzúratörvény ugyanis előírta, hogy minden nyomtatott kiadvány megjelentetését engedélyeztetni kell, minden nyomtatott kiadványt pedig regisztrálni a Cenzori Hivatalnál (Stationers’ Hall) a szerző, kiadó és a nyomda pontos megjelölésével. Ez a törvény odáig elment, hogy paragrafusokba foglalta s kötelezővé tette az államapparátus számára minden kormányt kritizáló könyv felkutatását, elkobzását és megsemmisítését, valamint minden ellenzéki író, nyomdász és kiadó elfogását és bebörtönzését.
Az Areopagitica az Egyesült Királyság cenzúratörvényének nagyszabású bírálata és a történelem leghatásosabb és legszenvedélyesebb, filozófiai alapokon álló irata a szólásszabadság védelmében.
Az angol cenzúratörvény még negyvenöt évig, azaz 1689-ig volt érvényben, amikor is az English Bill of Rights rögzítette, hogy a parlamenti viták és eljárások során megnyilvánuló szabad véleményformálás miatt nem történhet felelősségre vonás semmilyen bíróságon vagy más hivatalos intézményben a parlamenten kívül.

Magyarország alaptörvénye is rendelkezik a véleménynyilvánítás szabadságáról. Mint olvasható benne: „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához” (bővebben itt)

A szólás szabadsága biztosításának meghatározó szerepe van minden demokratikus társadalomban. Egyrészt az emberek egyik legalapvetőbb joga, hogy vágyaikat, gondolataikat, tapasztalataikat társas lényként másokkal is megosszák. Az a politikai közösség kezeli egyenlő méltóságú emberként tagjait, aki a szólás jogát egyenlő módon, a vélemények tartalmára tekintet nélkül biztosítja. A szólásszabadság továbbá hozzájárul a demokratikus és nyitott társadalom kialakításához és fenntartásához is azzal, hogy lehetővé teszi a nézetek, eszmék szabad kifejtését még akkor is, ha azok egyeseket megbotránkoztatnak, népszerűtlenek, vagy sajátos elképzeléseken alapulnak. Ha a káros és hasznos vélemények egyaránt napvilágra kerülhetnek, ha szabad vitában ütközhetnek ellentétes nézetek, akkor, és csakis akkor van esély a téves vélekedések kiszűrésére. A népképviselet, a demokrácia működésének, a polgárok közügyekben való részvételének szintúgy elengedhetetlen feltétele a szólás, a média szabadsága, mert ez a leghatékonyabb ellenszere a hatalmi visszaéléseknek, így a korrupciónak is.

Emberi jogok egyetemes nyilatkozata
Magyarország alaptörvénye 
Magyarország alaptörvényének módosításai
TASZ: Mi a szólásszabadság?
Magyar Virtuális Enciklopédia
Wikipédia