Mi a rasszizmus - mi a kirekesztés?

Amikor a rasszizmusról beszélünk, a hátrányos megkülönböztetés egy speciális fajtájáról gondolkodunk. Ahhoz, hogy megértsük, egy ember vagy embercsoport egy másik embert vagy emberek csoportját milyen előítéletek, téveszmék, rögzült sémák vagy társadalmi-gazdasági-politikai akarat mentén különböztet meg, tisztáznunk kell, az ilyen gondolkodásnak miféle alapvető megnyilvánulási formáival találkozhatunk.

Először is szögezzük le: minden ember egyenlő. Bár magától értetődőnek és megkérdőjelezhetetlennek tűnik az állítás, a valóságban mindez korántsem ilyen egyszerű és világos az emberek vagy embercsoportok fejében, vélekedésében és viselkedésében.

Hogy csak a legfőbb dokumentumokat említsük, nézzük meg, mit állít az emberek közti egyenlőségről az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és az Emberi Jogok Európai Egyezménye.

A szabadság, egyenlőség, testvériség (azaz „Liberté, Égalité, Fraternité”) jelszavait történelmi tanulmányaiból mindenki ismeri a francia forradalom idejéből. „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak” – olvasható az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában (Déclaration des droits de l'homme et du citoyen), melyet 1789. augusztus 26-án adott ki a francia Nemzetgyűlés. A francia forradalom legfőbb dokumentuma azóta is alapját jelenti más, az emberek szabadságjogait kinyilvánító és rögzítő nemzetközi deklarációknak és egyezményeknek.

Az ENSZ által kiadott, 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kimondja: „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek”. A nyilatkozat minden passzusa egyként érvényes mindenkire, azaz „bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül” (1., 2. cikk).

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (1950) a Megkülönböztetés tilalma című, 14. cikkében kinyilvánítja, hogy az „Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani”. A 2000-ben született, Tizenkettedik kiegészítő jegyzőkönyv a Megkülönböztetés általános tilalma címszó alatt megerősíti az előzményeket.

A társadalom és az emberek működésében, magatartásában, gondolkodásában azonban több szinten, intézményes és hétköznapi formában mai napig is makacsul tartja magát az elképzelés, mely szerint bizonyos esetekben megengedhető, hogy az egyik embert, avagy az emberek egyik csoportját különbnek feltételezzük a másiknál, és ezért negatív diszkriminációt alkalmazzunk velük szemben.
Tekintsük végig tehát: mi az előítélet, miként alkalmazzák emberek egymással szemben a hátrányos megkülönböztetés eszközét (diszkrimináció), miért diszkrimináció a szegregáció (elkülönítés), mit jelent pontosan a rasszizmus, és mi köze van az idegengyűlölethez (xenofóbia).
Források: http://www.szociologia.eu/sites/default/files/hir_csatolmanyok/fogalomtar_0.pdf; http://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/?szo=11

Az előítélet egy adott embercsoporttal, általában etnikai, faji vagy nemi kategóriával szembeni negatív viszonyulás. Egy olyan, más csoport tagjaira vonatkozó értékítéleten alapszik, amely sem érvényes tapasztalatra, sem racionális érvre nem támaszkodik, viszont érzelmi telítettségű, nem változik és érzéketlen az egyéni különbségekre. Az előítéletek erősen pozitív vagy (többnyire) negatív viszonyt tükröző, merev sztereotípiákból származnak, amelyek alapja valamilyen érdek, történelmileg örökölt frusztráció, ellenőrizetlen eszme.
Az előítélet forrása lehet az, hogy egy etnikai csoport a saját kultúráját más csoportokénál magasabb rendűnek véli (etnocentrizmus). Ez a gondolkodás hajlamos a többi kultúrát a saját csoportjában uralkodó mércék alapján megítélni, ami könnyen előítélethez vezet az alsóbb rendűnek tartott kultúrákkal szemben. Alapját jelentik a sztereotípiák, azon merev képzetek, amelyek összefoglaló képet nyújtanak egy csoport tipikusnak tartott vonásairól. A sztereotip gondolkodás jóformán elkerülhetetlen sajátossága a társadalmi életnek, az előítéletnek azonban az a lényege, hogy a benne foglalt sztereotip képen a valósággal való szembesülés sem változtat, az ellentmondó tapasztalat sem módosítja a képzet merevségét.

A diszkrimináció (vagyis a hátrányos megkülönböztetés) olyan gyakorlat, amely egy csoport számára adott lehetőségeket egy más csoport tagjai számára elérhetetlenné akar tenni. Egy csoport tagja a csoporthoz való tartozás okán élvez bizonyos előnyt, míg egy másik csoport tagja számára az előny azért nem elérhető, mert egy másik csoporthoz tartozik. Diszkrimináció akkor fordul elő, ha egy domináns csoport a maga számára felhatalmazást ad bizonyos társadalmi előnyök élvezetére, és hatalmát arra használja fel, hogy mindezt egy kisebbségi csoport rovására biztosítsa. A megkülönböztetés alapjának megfelelően beszélhetünk faji, etnikai és nemi diszkriminációról.

A rasszizmus olyan gondolkodásmód, amely az emberek egy adott csoportját feltételezett vagy valós tulajdonságaik alapján elkülöníti, rasszként azonosítja, velük szemben morális, társadalmi vagy politikai megkülönböztetést alkalmaz. Rasszista az, akinek az emberek ezen csoportjairól alkotott véleményét és velük szembeni viselkedését negatív diszkrimináció jellemzi.
A rassz szó a francia race kifejezés magyarosított alakja, amely emberfajtát jelent. Az emberi rasszokat a 19. század közepétől az Európán kívüli népek gyarmati leigázását morálisan elfogadható, „természetes” folyamatként normalizálni törekvő nyugat-európai gondolkodásmód külön fajoknak állította be. Ez az ideológia a 20. század elejére Európa-szerte, illetve az oda érkező európai bevándorlók által uralt „fehér telepes” társadalmakban uralkodó nézetté vált. Mára az emberek között ilyen módon különbség nem tehető, lévén elfogadott tény, hogy minden ember egyetlen fajhoz (homo sapiens) tartozik.
A rasszizmus az egyéneket tudományosan nem igazolható módon „tiszta” rasszokba sorolja be. Ehhez a testi jegyek hangsúlyozása mellett kulturális szempontokat, gyakran pedig egyes feltételezett közös tulajdonságokat vesz alapul, amelyeket egy-egy rasszra általánosan jellemzőnek tart. A rasszista gondolkodásmód szerint a rasszok közötti hierarchia igazolja az egyének és csoportok diszkriminációját, megkülönböztetését.

A szegregáció (elkülönítés) a társadalmi távolságtartás intézményesített, fizikai elkülönítésben kifejeződő formája. A szegregáció „két csoport lakóhelyének, munkahelyének, szociális intézményeinek vonatkozásában fennálló fizikai elkülönítésére vonatkozik”, általában valamely domináns csoport kényszeríti rá egy kisebbségi csoportra.

A xenofóbia idegenekkel, külföldiekkel szemben, illetve valamennyi általuk képviselt értékkel, szokásaikkal, külső megjelenésükkel és általában viselkedési gyakorlatukkal szembeni erős, irracionális gyűlöletet és gyanakvást jelent. A xenofóbia szó szerinti jelentése: idegenekkel szembeni ellenszenv vagy irtózás. Az idegen ebben az esetben minden olyan személy, aki különbözik tőlünk, akár mint kulturális csoport, nemzet tagja stb.

Az emberek fejében ugyan sokkal lassabban és nehezebben felszámolható mindenféle előítélet, és az abból adódó rasszista, kirekesztő gondolkodás, tudnunk kell, hogy Magyarország Alaptörvényében a törvényhozók rögzítették a következőket:

„(1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. [...] (4) Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.”

Sőt, a kirekesztő magatartás kirívó eseteit, mint például a közösség elleni uszítás, a Büntető Törvénykönyv is szankcionálja. Vagyis szabadságvesztéssel sújtja azt, „Aki nagy nyilvánosság előtt (...) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport ellen, vagy c) a lakosság egyes csoportjai ellen – különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, szexuális irányultságra tekintettel – gyűlöletre uszít”.