Keresztesi József az erőszakról

Az erőszak kérdése nagyon összetett. Mint jelenség bizonyos szinten áthatja az egész kultúránkat, a legkülönbözőbb területeken és szinteken szembesülhetünk vele. 

Nehéz megfogalmazni, mi az erőszak. Fizikai vagy lelki szenvedést okozni valakinek, hogy befolyásoljuk a döntését vagy megfosszuk a döntés szabadságától: nagyjából így lehetne összefoglalni.
A fizikai erőszakon túl ide tartozik a lelki terror, a pszichés nyomás, a megfélemlítés is. Az erőszak előfordulhat felnőtt emberek között, kölcsönösen párkapcsolaton belül, gyermek és felnőtt között, hivatali személy és ügyfél között. Vagy akár a mindennapokban, elég felszállni egy buszra vagy villamosra, hogy jó példákat találjunk.

Arra, hogy miért nem helyes erőszakot alkalmazni bárkivel szemben, létezik egy nagyon egyszerű válasz: azért, mert szabadnak születtünk. És az erőszak nem más, mint ennek a szabadságnak a korlátozása. Ráadásul az erőszak rossz válaszokat szül, belépünk egy ördögi körbe. Az, akivel szemben erőszakot alkalmaznak, ha a helyzete megengedi, logikus módon megpróbál ugyancsak erőszakkal válaszolni, és egyre rosszabb történetbe kerülünk.


2015 februárjában Amerikában a Grammy-díjátadó gáláját megszakították egy kampányüzenettel. Az amerikai elnök, Barack Obama intézett egy rövid felhívást a zenészekhez. Arra kérte őket, csatlakozzanak a nők elleni erőszak ellen folyó kampányhoz. Nagyon rövid üzenet volt, néhány adatot közölt az elnök, azt mondta, az USA-ban minden ötödik nő volt már szexuális jellegű támadás áldozata, és minden negyedik nőt ért már családon belül bántalmazás. Valószínűleg jó okkal feltételezhetjük, hogy Magyarországon sem jobbak az arányok. Egy 2008-as kimutatás szerint a nőket ért erőszakos támadás vagy nőkkel szembeni erőszak nyomán született feljelentés tekintetében Magyarország az utolsó a harminchárom európai ország között, itt születnek a legritkábban feljelentések az erőszakos cselekmények nyomán.

Mindenki hallott már olyan példákat, mint amilyenek a különböző táborokban, gólya- vagy nyári táborokban történő beavatási szertartások. Ezek is erőszakos cselekmények, amennyiben olyasvalamire kényszerítünk valakit, amit egyébként jószántából nem tenne meg. De akár a mindennapokban is van ilyen, amikor rád kiabál az autós, ha lassítania kell, mert éppen átmész a gyerekeddel a zebrán. Ez egyébként apró jel is, amely azt mutatja, mennyire csökken a tolerancia, a feszültségtűrés szintje, mennyivel rosszkedvűbbek és idegesebbek az emberek.

Nagyon jellemző az erőszakos cselekmények megítélésekor az áldozatok hibáztatása, az elhallgatás vagy a félrenézés, pedig ez rossz taktika, rossz módszer. Annak, aki elhallgatja az őt ért bántalmazást, az őt ért atrocitást, ugyanúgy meg kell küzdenie az élménnyel, csak épp el kell fojtania magában. Belül folytatódik aztán a történet, olyan, mint egy rossz spirál.

A Nekem nem mindegy program második szakaszának hívó mondata, a „pénz számolva, asszony verve jó”, ez a magyar szólásmondás az egyik legnagyobb surmóság az összes magyar szólásmondás közül.

Olyan szövegeket szeretnék kérni, olyan történeteket kellene kitalálni, amelyekben mind a bántalmazó, mind a bántalmazott, az erőszakot tevő, erőszakot alkalmazó és az elszenvedő fél is teljes súlyával jelen van, amelyekben mind a kettő motívumait, indítékait, mozgatórugóit megismerjük, mindkettő tragédiáját meg lehet érteni, fel lehet fejteni.