Keresztesi József a rasszizmusról

A rasszizmus egy csoport faji alapú elkülönülése és/vagy elkülönítése. Amikor valaki a saját csoportját, környezetét faji alapon magasabb rendűnek nyilvánítja, mint a többit, illetve egy másik csoportot megpróbál kirekeszteni, elkülöníteni a többségi társadalomból szintén faji, származási alapon.

A rasszista gondolkodás rendkívül veszélyes, mert egy rasszista valakit egy csoport tagjaként ítél meg, és a csoportnak az a tagja, legyen bármilyen rasszhoz tartozó, onnan kezdve a feje tetejére is állhat, ennek a csoportnak a tagja marad. Cigány marad, zsidó marad, ázsiai marad, fekete marad, a rasszista gondolkodás számára mindig a saját csoportját fogja képviselni. Ezzel eltöröljük azt a lehetőséget, hogy valakit a saját tettei, belátásai alapján ítéljük meg.

A rasszista gondolkodás nagyon gyakran keveredik valamilyen szociális szegregációval. Például: él a környezetemben egy embercsoport, akik máshogy élnek, mint mi, és az ő megjelenésüket, viselkedésüket rávetítjük egy egész csoportra.

Mondok egy példát (nagyon régi példa lesz), általános iskolába jártam, második-harmadikos lehettem, amikor a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején odakerült az osztályunkba egy cigánylány. Idősebb volt nálunk, nyilván bukott már vagy kétszer, egy fejjel magasabb volt mindenkinél, minden bizonnyal nagyon szegény sorból származott, senkihez nem beszélt. Gyakorlatilag rögtön a hátsó padba került, elkülönült mindenkitől, ott ült némán egy éven keresztül, amíg el nem került az osztályból. Közeledett a Mikulás napja, Télapóünnep, ahogy akkor mondták. Ajándékosztás volt, mindenki kihúzta valaki nevét, és annak adott almát, mogyorót, csokoládét, amit szokás. Az egyik osztálytársam ettől a cigánylánytól kapott ajándékot, és nem akarta elfogadni tőle. Nagyon hideglelős jelenet volt már számomra is, aki akkor kisiskolás voltam, mert teljesen nyilvánvaló volt, miért nem akarja elfogadni. Gyakorlatilag ezt a csajt ő érinthetetlennek tartotta, mint az indiai kasztrendszerben a páriákat, nem akart hozzányúlni ahhoz az almához, dióhoz, mogyoróhoz, amit tőle kapott. Az osztályfőnök kihívta a kissrácot, kibontatta vele csomagot, ki kellett pakolnia, azt mondta, nem érti, miért nem ér hozzá, ő pedig csak hümmögött. Nem emlékszem, mi lett a történet vége, nyilván elcsomagolta a pakkot a fiú, de nem volt kimondva, nem lehetett kimondani a hetvenes évek végén, hogy az a baj, azért nem akarja elfogadni a csomagot, mert az a kislány cigány, és nem is csupán cigány volt, hanem valószínűleg mélyszegénységből érkező, még csak nem is középosztálybeli gyerek. Olyan szakadék választotta el a többiektől, amire a pedagógusnak nem hogy eszköze nem volt, hogy áthidalja, hanem nyelve sem volt hozzá, illetve le voltak tiltva azok a fogalmak, amelyekkel valamilyen kísérletet tehetett volna, hogy valamilyen szinten áthidalja ezt a szakadékot.

A rasszisták egész kicsi része az, aki tényleg rasszistának tartja magát, aki úgy gondolja, hogy felsőbbrendű, és ezt meg kell védenie. Ezekkel nem is nagyon van mit vitatkozni. Nagyobb társadalmi csoportokban is kialakulhat rasszista logika. Pontosan a szociális törésvonalak mentén, főleg akkor, amikor nagyobb tömegek élnek nehezen, kevés a pénzük, egyre erősebben érzik magukon a prés nyomását, valamerre irányt kell találniuk a frusztrációjuk eloldására, és a legkönnyebb azokra rávetíteni az ingerültséget, a feszültséget, akik ott élnek a közvetlen környezetükben, és mások, mint ők. Nagyon nehéz belátni, hogy ez a logika miért veszélyes. Azért nagyon veszélyes, mert esélyt sem ad azoknak az embereknek, akik szeretnének kikerülni abból a halmozottan hátrányos helyzetből és környezetből, amelyben élnek. Ez a logika rendkívül megnehezíti számukra, hogy bárhogyan is kikeveredjenek.

Nehezen találni magyar irodalmi példákat. Elsősorban Bódis Kriszta regényei jutnak eszembe. Nemzetközi példákat persze sokat lehet említeni, főleg Amerikából, ahol a déli rabszolgatartással és a feketék sorsával rendkívül sokan foglalkoztak, olyan klasszikusoktól kezdve, mint a Tamás bátya kunyhója, olyan bestsellerekig, mint a Gyökerek, amelyből a nyolcvanas években Magyarországon is vetített tévéfilmsorozat ment nagy sikerrel.